Legyen már vége

Rövid kis cérnaszál állt ki a paplanhuzat varrásából. Épp csak annyira volt hosszú, hogy zavaró legyen, és annyira rövid, hogy puszta kézzel ne lehessen csak úgy megragadni és leszakítani. Hajna elmélyülten babrálta mégis, minden idegszála erre a kis darab cérnára összpontosult. Percek teltek el így, közben a hifiben a CD is lejárt, és a zene helyébe zuhanó csönd kicsit nehezebbé tette a levegővételt is. Hajna akkora levegőt vett, amekkorát csak bírt, és a mellette fekvő férfira nézett. Ugyanúgy feküdt, mint amikor Hajna elkezdte a cérnaszálat babrálni, de most már rajta volt a szemüvege. Fürkészőn nézett Hajnára, aki igyekezett állni a tekintetét.
- Nem válaszolsz? - kérdezte a férfi.
- Mire? - kérdezett vissza Hajna.
- Feltettem egy kérdést. És választ várok. Vagyis már nem várok, vártam eleget, válaszolj most, kérlek.
Hajna csak nézett rá. A félhomályban a férfi pupillái tágak voltak, bár talán nem is a félhomály miatt. A tekintetében egyszerre volt meglepettség és számonkérés, de mégis a legtöbb a szeretés volt. Hajna kezdte nyomorultul érezni magát.
- Nem - mondta. Fakónak hallotta a saját hangját, és aggódni kezdett, hogy talán nem volt meggyőző. Lehajtotta picit a fejét, és megint a cérnát kezdte babrálni. A férfi Hajna álla alá nyúlt, picit megemelte, tekintetük újra találkozott.
- Biztos? - kérdezte. - Nyugodtan megmondhatod, ha igen.
- De nem!
- Jó - mondta a férfi, és megsimogatta a nő arcát. - De arra szeretnélek kérni, hogy ha esetleg a jövőben úgy alakul, ne csináld, inkább szólj.
Hajna úgy érezte magát, mint egy kislány, akit rajtakaptak a vad rúzsozás közben.
- De ez nem olyan nagy dolog... - mondta. – És nem is a te hibád. Ez csak most így jött ki.
- De én akkor is tudni szeretnék róla. Nem azért vagyok veled, nem azért vagy itt, hogy eljátszd azt, ami nincs.

- De ez nem olyan nagy dolog... - ismételte meg Hajna. - Ettől még jól éreztem magam, nagyon jól...
- Akkor meg pláne miért kellene úgy csinálni, ha lenne...
- Iván...
- ...ami nincs?
- ...ettől nekem még jó volt!... Jó, akkor többet nem lesz ilyen... már úgy értem, hogy ha esetleg úgy alakulna, akkor nem fogom eljátszani. Így jó?
A férfi keze végigfutott a nő nyakán, majd a vállán és a karján, le egészen a kezéig. Hajna beleborzongott a majd’ egyméteres mozdulatba, ettől egy pillanatra lehunyta szemeit. Mikor kinyitotta, a férfi már egészen közel hajolt hozzá.
- Jó - mondta, és megcsókolta. Aztán hátrébb húzódott, és mélyen Hajna szemébe nézett. - Mert ha már itt vagyunk az ágyban, megérdemlem az őszinteséget. Te pedig a második kört.
Hajna megkönnyebbülten nevetett fel. Már csak egy kicsit érezte rosszul magát.
- És mi a helyzet a konyhában? - kérdezte.
- Konyhában? Oda akarsz menni? Most?
- Neeem, mi a helyzet a konyhai színleléssel? Én ott nem érdemlem meg az őszinteséget?
A férfi újra megcsókolta, majd a nyakát is párszor, kezével a nő hajába túrt és megemelte azt. A füle alatt szimatolta-csókolta tovább, és úgy kérdezett vissza mormogva:
- Ha őszinte lennék a főztöddel kapcsolatban, nekifognál újra megfőzni ugyanazt?
Hajna kinyitotta az iménti csók óta behunyva tartott szemeit. Komoran bámult a hifi kijelzőjén villogó „End” feliratra. Átsuhant a fejében egy szó: vége. Gyorsan behunyta a szemét, a férfi hajába markolva emelte vissza Iván fejét, és szájon csókolta, hevesen, ellentmondást nem tűrően, mintegy válaszul az iménti szónak a fejében. A férfi szája újra Hajna nyaka felé indult, de ezúttal a másik irányba. Hajna újra kinyitotta a szemét. A felirat még mindig ott villogott. Próbálta behunyni a szemét, de a három betű nyitva tartotta, és húzta a tekintetét.
- Indítsd...indítsd újra a CD-t - súgta kétségbeesetten a férfi fülébe.
- Nem kell az - motyogta a férfi. Két-három csókkal visszatért Hajna szájához, hosszan csókolta, majd visszatért a nyakához. - nincs rá szükség...
Hajna újra kinyitotta szemeit. Bénultan bámulta a villogó feliratot pár pillanatig, majd behunyta szemeit, de ez most már nem volt elég: a szó átszivárgott szemhéjain, és az agyába futott, ott villogott tovább, és a szoba csöndjébe, a férfi sóhajaiba betolakodtak egy délutáni beszélgetés hangjai. Szavak és mondatok, amiket most nem akart, nem bírt hallgatni.
- Kérlek - mondta elfúló hangon.
- Nem kell... bízz bennem - súgta a férfi, miközben két keze közé fogta Hajna arcát. A szemébe nézett, majd megcsókolta. Eltartott egy ideig, míg rájött, mi az a furcsa íz, amit érez. Ahogy szétváltak ajkaik, Hajna néma sírása zokogássá vált. Iván aggódva, értetlenül nézett rá, ahogy a könnyeket törölgette.
- Mi a baj, miért sírsz?
Hajna a fejét ingatta. Próbált levegőt kapni az arcát takaró kezei között. Egyszer csak megérezte, hogy a férfi egy papírzsebkendőt próbált az ujjai közé bedugni. Hajna megfogta a zsebkendőt, megtörölte arcát, kifújta az orrát, és körülnézett. Iván most lépett mellé: leült az ágy szélére, és egy pohár vizet nyújtott át neki. Hajna letette a zsebkendőt az éjjeliszekrényre, és belekortyolt a vízbe. Hideg volt, érezte, ahogy a víz a szájából a gyomráig leér. Sóhajtott egy nagyot, túl nagyot. A férfi egyik karjával átkarolta, másikkal elvette tőle a poharat, és letette a zsebkendő mellé, majd kisöpörte Hajna hullámos tincseit kisírt arcából. De Hajna csak magára húzta a takarót.
- Elmondod végre, mi a baj?
- Nincs baj... Nem tudom... - mondta Hajna, és közben a hifi feliratát bámulta.
- Valami csak van, hiszen sírtál, zokogtál...? - kérdezte a férfi, és szoros ölelésbe vonta Hajnát. Egyik kezével a hátát simogatta, másikkal a haját igazította meg, és a vállát kezdte simogatni. Szótlanul ültek, míg Hajna légzése teljesen egyenletesre nem simult. Iván néha egy puszit nyomott a fejére, vállára.
- Gyere kicsim, aludjunk - mondta aztán.
- Szeretnék hazamenni - mondta Hajna halkan.
- Most? - kérdezte meglepetten a férfi. - Fél kettő lesz mindjárt.
- Otthon akarok aludni, reggel korán kelek, fél nyolcra az irodában kell lennem, ügyfél jön.
- Akkor majd hatkor felkelünk, és elviszlek kocsival.
- Nem jó - mondta Hajna. - Még ki is kell vasalnom, amit fel akarok venni.
A férfi sóhajtott, majd felállt, és öltözködni kezdett.
- Jó, akkor elviszlek most, és nálad alszunk.
- Nem. Nem kell. Nem kell... - mondta Hajna, és felpattant, és szedegetni kezdte a ruháit. - Nem kell, tényleg nem kell! Nem kell...
Iván elé állt, két tenyerébe fogta Hajna arcát, és rámosolygott.
- Befejezted? Vagy nyomsz egy egész Beatrice-koncertet? Hazaviszlek, nem mehetsz egyedül az éjszaka közepén.
- Hívjunk inkább taxit, azzal hazamegyek, és akkor reggel nem kell még visszajönnöd ide meló előtt - javasolta Hajna mosolyogva, majd apró csókot adott Iván szájára.
- Jól van, hívok neked taxit. De továbbra sem értem, miért ne alhatnánk együtt nálad...
Hajna nem válaszolt, csak öltözött némán, és néha a hifi villogó kijelzőjére pillantott. A férfi taxit rendelt, és felvette a nadrágját. Meztelen mellkasához simult Hajna, mikor végzett az öltözködéssel, és Iván megölelte. Ölelkezésüknek a kaputelefon dallama vetett véget. Iván szaladt a kaputelefonhoz, Hajna belebújt a cipőjébe, és felvette a kabátját. Vállára vette a táskáját, és az ajtóhoz ment. Iván már ott állt, gyors ölelés és csók mellé egy halk "Nagyon szeretlek"-et kapott Hajna a fülébe.
- Én is téged. Este főzök valamit, hét körül gyere majd át - súgta vissza, majd kilépett, és gyors léptekkel a lépcső felé indult. Ahogy odaért, megállt és megfordult. A férfi félmeztelenül állt a nyitott ajtóban. Hajna mosolyogva csókot dobott neki, és lement a lépcsőn, ki a kapun. A taxihoz sietett, beült, megmondta a sofőrnek a címet, és elővette a táskájából a telefonját. Belépett a híváslistába, megkereste Edina nevét, és megnyomta a hívás-gombot. Az ötödik csörgésre kapott választ.
- Hajna vagyok - mondta. - Tudom, hogy késő van, ne haragudj... Igen, találkoztam Ivánnal... Nem, nem, rendben ment minden... Egész jól fogadta, igen... Igen, tudom, igazad volt, nem vagyok fontos neki, nem is szeret. Tényleg nem illünk egymáshoz, beláttam már akkor, mikor mondtad... De most vége, szakítottam vele, végleg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.