Keep it in the closet

Hajna nagy lendülettel nyitotta ki az ajtót, szinte szaladt a gangon a lépcsőig. Sebesen haladt lefelé, kettesével lépte át a százéves, ellaposodott fokokat. Az utolsó fordulóhoz közelítve lassított, és fülelt. Komótos felfelé kaptatás zaját hallotta, mikor megállt. Két másodperc telt el – a leghosszabb fajtából -, mire a fordulóban feltűnt a zaj forrása. Hajna repülve tette meg az utolsó két lépést, és egy Sziaaa-t súgva a magas férfi nyakába kapaszkodva landolt, az pedig nevetve karolta át a derekát.
- 'ello, 'Ajna.
Toni bőröndje tompán puffant a padlón, a férfi pedig a felszabadult kezével beletúrt Hajna hajába. A tarkójáig meg sem állt a keze, megmarkolta a göndör fürtöket, és maga felé fordította a nő mosolygó arcát.
- 'át ennyire 'iányoztam neked? - kérdezte, és választ sem várva megcsókolta.

Hajna kezei Toni nyakáról lassan mellkasára csúsztak, majd hirtelen eltolta magától a férfit. Levegőért kapkodott, majd elnevette magát.
- Toni... így el se jutunk az ágyig – mondta.
- Második kör lehet ágyban, 'Ajna – mondta a férfi. Felvette a bőröndjét, másik kezével átkarolta Hajna vállát, és újra magához húzta.
- Menjünk... menjünk haza – mormolta Hajna a férfi egyik levegővételekor, és már kicsit bánta, hogy elé szaladt. Ha az ajtóban várta volna, most nem kellene még másfél emeletet megtenniük.... Újra csak eltolta magától, de orrát végighúzta a férfi előrehajló nyakán, egészen a füléig, hogy mélyen beszívja illatát: örök lenyomatot akart elméjében. Derekához nyúlt, megfogta a férfi kezét, és maga után húzta fel a lépcsőn. Minden fordulóban megálltak, ilyenkor Toni vagy a falhoz vagy a lépcsőkorláthoz tolva csókolta – először csak a száját, a másodikon már az arcát, majd a nyakát is. Hajna közben a zsebében kereste a lakáskulcsot, és próbálta továbbhaladásra bírni Tonit. Majdnem az ajtónál voltak, mikor a férfi visszarántotta, és a gang korlátjának támasztva ölelte-csókolta. Hajna hátrahajolt. Érezte, hogy a korláton át ível a háta, és a haja sem ért már a vállaihoz: fürtjei valahol az udvar fölött lógtak súlytalanul, csak egy kis huzat kapott beléjük néha. Hirtelen furcsa kopogó zajt hallottak. Hajna megfogta Toni állát, és elhúzta száját a férfiétól, aki kicsit hátrébb lépve kérdőn nézett rá. Hajna oldalra dőlve elnézett Toni jobb oldala mellett. Az egyik ablakban ősz kontyos asszony állt vidám tekintettel, de mégis szigorú arccal.
- Menjenek be, Hajnika, itt van nálam az unokám – mondta a csukott ablakon át.
- Bocsánat, Marika néni – mondta Hajna kuncogva, és a lakása ajtaja felé taszigálta Toni-t.
- Későbbre vártalak – mondta, miközben az ajtót kinyitotta. - Még el sem kezdtem főzni, és készülődni sem, pedig frissen, illatosan akartalak fogadni...
- 'a azóta nem fürödtél volna, 'ogy eljöttél Parí'ból, az se érdekelne – mormolta a férfi az előszobába lépve. Becsukta maga után az ajtót, a sarokba állította a bőröndöt, és Hajnára nézett.
- Mi ez a finom illat?
- Fürdővíz. A kádba készültem, mikor csöngettél.
- Jó ötlet, menjünk – mondta Toni, és kilépett cipőiből.
Hajna tétovázott.
- Együtt?
- Oui – mondta a férfi, majd levette pulóverét, és a fogasra dobta. Aztán kigombolta az ingét, és a pulóverére tette. Hajnához lépett, és átölelte a derekát. Kezei a póló alá csúsztak, ő pedig megborzongott, ahogy a bőrén érezte a férfi ujjait, miközben az mosolyogva nézett a szemébe.
- Nagyon jó, hogy előbb jöttél – mondta halkan, és felemelte arcát, csókot várt. De Toni megfogta a póló széleit, és levette róla.
- Mmm, nincs rajtad melltartó... - mondta a férfi, és jobb keze máris Hajna bal mellét markolta, mire ő hátrahajtotta fejét. Toni a nyakát kezdte csókolni.
- Mondtam, hogy épp a kádba kéééészülteeeem...
- Akkor siess, még ki'űl a víz – mondta Toni, és kezei Hajna derekán a melegítőnadrág alá nyúltak. - Segítek levenni ezt is, ne'ogy vizes legyen...
Hajna kilépett a nadrágból, ahogy Toni lehúzta róla. Aztán kigombolta a férfi farmernadrágját, és kezei a férfi csupasz fenekére vándoroltak.
- Még mindig nem hiszem el, hogy nem hordasz alsónadrágot – kuncogott lehajtott fejjel.
- Ez az én lázadásom – mondta nevetve a férfi, miközben megszabadult nadrágjától és a zoknijaitól. - 'ol az a fürdővíz?
Hajna kézen fogta, és a sötét fürdőszoba felé húzta maga után. Csak annyi fény szűrődött be a folyosóról, hogy Toni a sziluettjét lássa, ahogy a mosdószekrényhez megy. Hajna felkapcsolta az egyik kicsi lámpát: azt, amelyikben piros-narancssárga csíkos izzó volt. Aztán visszatért a férfihez. Megfogta a kezét, és szinte egyszerre léptek a sűrű habos vízzel teli kádba. Toni leült az egyik végébe, Hajna pedig a másik végébe. Jobb lábával a férfi bal combját simította végig térdtől az ágyékáig, de meggondolta magát, és feltérdelt. Megfogta a férfi felé kinyújtott kezeit, ujjaik összefonódtak, és Hajna lassan közelített Toni szétnyitva felhúzott lábai közé. Kezeik szétváltak, a férfi előbbre dőlt, és szorosan átölelte: egyik kezével Hajna hátát, másikkal a fenekét húzta magához. Hátra hajtotta fejét, mikor Toni a mellei közé fúrta arcát, kezeit a férfi homlokára tette. Aztán az arcát, majd a tarkóját simította végig, hüvelykujjaival az álla alá nyúlt, és felfelé fordította Toni arcát, és megcsókolta. A férfi kezei közben Hajna fenekét simogatták, aztán ujjai az öle felé haladtak tovább.
- Ülj... ülj oda fel, kérlek – sóhajtotta Hajna, és a sarokkád belső szeglete felé intett a fejével.
- A'ogy szeretnéd – mondta Toni. A kád két szélére támaszkodva felnyomta magát. Hajna mosolyogva nézte a habos mellkasát és hasát és ahogy elhelyezkedett, szétnyitotta Toni hosszú lábait. Olyan közel lépett közéjük, amennyire csak bírt, és átölelte a férfi fejét, ahogy az a hasát csókolta, és keze utat tört Hajna combjai között. Mély sóhajok szakadtak fel belőle, és már nem érdekelte sem a félbehagyott zöldségpucolás, sem az, hogy nincs már ideje boltba menni holnapra reggeliért.
- Fordulj meg 'Ajna – súgta a férfi, de már forgatta is a csípőjénél fogva. Hajnából mély sóhaj szakadt ki, ahogy Toni magára húzta. Hajna a kád széleire támaszkodva hirtelen előre hajtotta fejét, fürtjei arcában táncoltak, ahogy a férfi a csípőjét megemelte. Aztán egyik keze a csípőjéről a mellei alá csúszott, úgy mozgatta lassan fel és le. Hajna minden felemelkedéskor vállait megemelve húzta ki magát, és fejét hátrahajtotta. Ilyenkor Toni a nyaka jobb oldalát harapta lágyan, egy-egy mélyebb sóhajt is a fülébe eresztve. A tempó gyorsultával Hajna bal tenyerét hirtelen a csempének támasztotta, jobb keze a férfi kezén, a csípőjére eresztette. Toni elengedte Hajna melleit, mindkét kezével a csípőjét szorította, húzta-tolta egyre erősebb és nagyobb lendülettel. Hajna úgy érezte, a világ összes levegője nem lenne elég most. Mindkét kezét homlokára szorítva hajtotta hátra fejét és a férfi sóhajaira sajátjaival felelt, míg végül el nem fogyott a levegője, hogy elég hely legyen a testében szétáradó forró eszméletlenségnek. Távolról hallotta csak Toni apró, sziszegős nyögéseit, és csípőjébe szinte beleégtek a férfi ujjai, ahogy magához szorította. Aztán apró harapást érzett a nyaka jobb oldalán, de nem volt ereje felnevetni, csak egy utolsó, mély sóhaj szakadt ki belőle. Toni szorítása a csípőjén elernyedt, és Hajna már nem tudta tartani magát. Térdre rogyott a vízben, kezeire támaszkodva előre dőlt, és mosolyogva hátranézett a zihálva mosolygó férfira.
- Isten hozott újra Pesten, Antoine. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.