Málnalekvár

- Nincs valami tűzgyújtási tilalom, vagy ilyesmi? - kérdezte Ági, ahogy kilépett a házból. - Piszok meleg volt ma.
- Hogy lenne már, ez itt az én házam kertje, akkor gyújtok, amikor csak akarok – mondta Bandi, fel sem nézve. Éppen az utolsó darab fát tette a kőből épített tűzrakóhelyben összeállított rakásra.
- De a házad kertje körül egy komplett erdő van, muci – nevetett fel Ági. Az asztalra tette a bentről hozott kenyeret és körülnézett. - Hol a kés?
- Jaj, azt elfelejtettem kihozni! - mondta Hajna, és már indult is a házba.
A konyhában Edina épp alufóliát tépkedett.
- Kés kellene a kenyérszeleteléshez – mondta Hajna.
Edina a szekrény felé intett a fejével.
- Ott van a szélső fiókban a hosszú, recés pengéjű.
- Köszönöm szépen.
- Jaj, Hajni, az Isten áldjon meg, hagyd már a francba ezt a hülye kimértséget! - csattant fel Edina. - Egész este ezt akarod csinálni?

Hajna lassan tolta vissza a fiókot, leengedte a kést tartó kezét, és megfordult.
- Ne haragudj. Akkora barom vagyok...
- Ez nem újdonság, máskor is előbb jár a szád, mint az eszed – mondta Edina és nagyot sóhajtott. - Mondtam, hogy nem haragszom, hülye voltál, lépjünk tovább. Huszonnyolc éve ismerlek, már nem tudsz újat mutatni magadból.
- Van az már huszonkilenc is – nevette el magát Hajna megkönnyebbülve.
- Ezt most muszáj volt, ugye? - kérdezte Edina nevetve, és a tálcára tette a letépkedett alufóliadarabokat. - Mondanám, hogy nyasgem, de kés van nálad, úgyhogy inkább nem mondom.
Hajna körülnézett.
- És hol a krumpli? És kell még valamit kivinni?
- A krumpli mögötted, a kék tálban. Ha ideteszed a tálcára, ki is tudom vinni. Te meg vedd ki a hűtőből a szalonnát, már felszeleteltem, egy lapos tányéron van.
- Edó... - kezdte Hajna. - Szeretnék bocsánatot kérni.
Edina sóhajtva fordult vissza az ajtóból.
- De ne kérjél... Nézd. Ez a múltam része, az életemé, és itt vagyok...
- Igen, de tapintatlan voltam, és ezzel biztos megbántottalak – vágott közbe Hajna hevesen. - És nem volt jogom hozzá, hogy ilyet mondjak, és erre nem mentség még az sem, hogy hülye vagyok.
- Hát, az semmire nem mentség... De nekem tényleg nem gáz, ha szóba kerül. Viszont Bandinak igen. Ő tragédiaként élte meg, neki az volt. Élete leghosszabb negyedórája volt, mire kiért akkor a mentő. És lehet, hogy nem különösebben akarjuk sajnálni Ivánt, bármi szar is történik vele, azért biztos nem volt az neki egy sétagalopp.
- Tudom, nem is azért mondtam, csak...
- Nincs csak, Hajni. Lehet, hogy szerinted gyávaság és gyengeség egy öngyilkosság, de rohadtul ki kell lenni ahhoz, hogy az ember ne lásson más megoldást. És én csak aludtam egy nagyot, de Bandi volt az, aki az egészet ébren csinálta végig, és biztos lehetsz benne, hogy nem az volt Iván élete legjobb estéje, amikor rátalált az eszméletlen nőjére. És szerintem ezt zárjuk is le, még mielőtt Bandi meghall valamit, és elromlik a kedve az ősrégi emlékek miatt.
Edina megfordult, és kilépett az ajtón. Hajna követni akarta, de nem bírt megmozdulni. Csak állt a konyhaszekrénynek támaszkodva, egyik kezében a késsel, másikban a tányérral, és a barátnője után bámult. Hiába volt vagy három méterre, az arcán érezte az ajtócsapódást, szinte fájt.
- Úristen, mi lett belőlem – suttogta maga elé.
Könnyek gyűltek a szemébe, és az évtizedes emlékei összemosódtak a múlt hetiekkel. Akkor is, most is Ági hívta fel telefonon. A szöveg ugyanaz volt, csak a nevek különböztek. Akkor Edina, most meg Ildikó... Akkor szinte összeomlott, most meg csak hátra dőlt, és nem érzett sajnálatot sem.
- Kéne az a kés, Hajni – Ági kiáltása az ajtón túlról visszarántotta az emlékeiből.
Hajna sietve letépett egy darabot az asztalon heverő papírtörlőből, letörölte az arcát, megköszörülte a torkát, és az ajtóhoz lépett.
- Jövök már, jövök, csak elbambultam – mondta, mikor kilépett.
Átadta a kést Áginak, ahogy az asztalhoz ért, és letette a tányért az asztalra. Aztán a krumplikat alufóliába csomagoló Robihoz és Edinához csatlakozott. Össze-összemosolyogva figyelték, hogy Bandi még mindig a farakást igazítgatta, Laci pedig csípőre tett kézzel állt vele szemben egyre türelmetlenebbül.
- Komolyan mondom, hihetetlen vagy – morgott.
- Rendesen meg kell csinálni, nem lehet csak úgy összedobálni a fát, ennek technikája van – magyarázta komolyan Bandi.
- De csak szalonnát akarunk sütni, nem boszorkányt égetni!!!- fakadt ki Laci.
- Ó, ez igazán megnyugtató, mivel terveim vannak holnapra, meg a jövő hétre is – szólalt meg az ajtón kilépő idős asszony, és mosolyogva nézte a nevető társaságot.
- Felébredtél, Juszti néni? - kérdezte Hajna, és arrébb csúszott a padon, hogy a keresztanyja is le tudjon ülni.
- Erre a zsinatra még a holtak is felkelnének... megszánna valamelyikőtök egy pohár hideg sörrel? - kérdezte a nő, és Hajna felé indult.
Laci már ugrott is az asztalhoz, felvett egy poharat, és besietett a házba.
Hajna le sem vette keresztanyjáról a szemét, míg az mellé ért és leült. Piros rövid ujjú póló volt rajta, és zöld halásznadrág, a haját pedig felcopfozta. Kislánykora óta sokat figyelte Juszti néni ruháit és megjelenését, és az igazi királynői eleganciáját, amely még mosogatás közben is jellemezte. Egy időben sokat volt nála délutánonként, olyankor néha megengedte, hogy felpróbálja a legszebb ruháit. A sötétzöld, flitteres estélyi volt Hajna kedvence, a széles vállpántok egészen negyedikes koráig lecsúsztak hol a jobb, hol a bal válláról, ilyenkor mindig azzal vigasztalta magát, hogy Juszti néni szerint ez "még belefér az igazán sikkes megjelenésbe". Keresztanyja magassarkú cipőket is kölcsönzött a kiöltözős játékhoz, és Hajna nagyon büszke volt magára, hogy az első ilyen alkalom után nem esett el kettőnél többször sosem. Aztán megtörtént az az ominózus fiaskó a fekete gyöngysorral... Hajna a magas sarkú cipőben totyogva felbukott a szőnyeg szélében, de esés közben a gyöngysor beleakadt Juszti néni faragott dohányzóasztalának sarkába. Hajna nagyon megütötte a térdét, és próbálta gyorsan összeszedni a szétgurult gyöngyöket. De a keresztanyja az esés zajára besietett a szobába, és elkerülhetetlen volt a lelepleződés. A ruhák és a cipők ugyanis szabad préda voltak, de az ékszeres doboz szigorúan tabu terület volt. Hajna viszont néha ki-kicsent belőle ezt-azt, mert a királynői ruhákhoz igenis kellett az ékszer. Sosem bukott le, egészen addig a napig. Nagyon fájt a térde, de nem mert sírni, csak kapkodta kicsi markába a gyöngyöket, és nem is mert Juszti nénire nézni, aki nagyokat sóhajtva szedegette vele a gyöngyöket. Amikor végeztek, odaadta keresztanyjának amit összegyűjött. Végre felnézett rá, és akkor látta, hogy a szemfestéke elkenődött, és könny csillogott szemeiben. Sosem látta azelőtt sírni, és tulajdonképpen akkor sem, mert Juszti néni kisietett a konyhába. Hajna kibújt a flitteres ruhából, és fájós térddel utánabicegett. Ő már az asztalnál ült, és egyesével ejtegette a gyöngyszemeket egy tányérba. Minden darab apró csilingeléssel ütközött a míves porcelánhoz, a keresztanyja szája pedig hangtalanul mozgott, ahogy a szemeket számolta. Hajna könnyein át nézte, miközben közelített hozzá. Amikor mellé ért, belepillantott a tányérba. A csillogó fekete gyöngykupac hipnotikus, mégis végtelenül szomorú látvány volt, ő pedig könnyeit nyelve kért bocsánatot keresztanyjától, és fogadkozott, hogy soha többet nem nyúl az ékszereihez. Juszti néni csak akkor nézett már rá, mikor befejezte a gyöngyök számolását, és csak annyit mondott neki csendesen, hogy ez volt a kedvenc gyöngysora, mert az anyukájától örökölte. Hajna zokogásban tört ki, a keresztanyja pedig átkarolva vigasztalta. Aztán mikor már nem sírt, málnalekváros kenyeret kapott hideg szódával. Akkor, ott egy életre beleégett, hogy a lelkiismeret-furdalásnak málnalekvár-íze van.
- Málna... - motyogta maga elé.
- Nincs málna, csak őszibarack – mondta Edina zavartan. - Málnát ennél?
- Jaj, dehogy, bocsáss meg, csak elmerengtem – szabadkozott Hajna, és siteve rásimította az alufóliát a kezében maradt krumplira.
- Azt észrevettük – mondta nevetve Robi. - És mi van a málnával?
- Semmi, finom, ennyi – mondta Hajna mosolyogva, és egy puszit nyomott a mellette ülő keresztanyja arcára. - Szeretlek, Juszti néni.
Az asszony felé fordult, és kicsit félrebillentett fejjel fürkészte az arcát.
- Szeretsz?
- Igen.
- És málna?
- Ühüm.
Juszti néni közel hajolt hozzá.
- Fekete gyöngysor? - kérdezte halkan, hangjában egy ki huncutsággal.
- Vesémbe látsz, te vén boszorkány – súgta vissza Hajna, és átölelte a keresztanyja derekát.
A nő megsimította Hajna haját, majd hátát, végül a vállára tette kezét.
- Szerencsémre itt ma CSAK szalonnasütés lesz – mondta nevetve, és nagyot kortyolt a söréből. - De ahogy ezt a Bandi gyereket elnézem, nem is ma, csak holnap.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.