Ábrahámhegy

A kulcs halk kattanással fordult el a zárban, és ahogy a zsalugáteres ajtó kinyílt, a teraszon álló három férfi hangos üdvrivalgásban tört ki.
- Várjatok még az örömmel, meg kell találnom a belső ajtó kulcsát is – nézett rájuk Hajna mosolyogva, majd a kulcscsomót kezdte forgatni.
- Azért picit siethetnél, már nagyon kell pisilni – mondta a terasz lépcsőkorlátjánál toporgó Edina.
- Jaj, erről jut eszembe! - nézett fel Hajna. - A legsoványabb fiú le kéne mássszon az aknába ott a kapu mellett, megnyitni a vizet. Köszi.
A három férfi lármás pocak-, comb- és vállméregetésbe kezdett. A leghangosabb Laci volt, noha ő a maga majd' kétméteres termetével és ajtónyi széles vállaival nem is volt versenyben, inkább a döntőbíró szerepét ragadta magához. Bandi és Robi hosszas és precíz méricskélése után egyértelműen utóbbit ítélte vékonyabbnak, aki viszont kifejtette, hogy neki a keze a munkaeszköze, ezért nem szívesen mászna le egy sötét lyukba, vakon nyúlkálni holmi csap után.
- Nőgyógyász vagy, egész nap vakon nyúlkálsz, nem? - kérdezte a kert felől érkező alacsony, hosszú barna hajú nő.
- Ne szóljál be, Ági, ne szóljál be – mondta nevetve Robi, majd nagyot sóhajtva elindult a kapu felé.
- Jól van, meg ne sértődj, lemegyek helyetted, te meg tartogasd a kiskezedet a pácienseidnek – szólt utána Ági, és követte a kerti csaphoz.

Hajna eközben már három kulcsot próbált a zárba, de egyik sem volt jó. Megpróbálta a negyediket is.
- Hallelujah! - kiáltott a háta mögé. - Figyelj Edó, kikapcsolom a riasztót, utána futhatsz a slozira, emlékszel még merre van?
- Persze, és te a riasztó kódjára? - kérdezte Edina.
- Hogyne, a mai dátum az.
- Dátumos riasztókód? Nem könnyű préda az egy kicsit? - kérdezte Bandi meghökkenve.
- Mit tudom én, nem én választottam – mondta Hajna, majd lenyomta a kilincset, és kinyitotta az ajtót.

Két órával később már a terasz alatti házrészben ültek mind a hatan. Az egyik fele konyha volt, a másik egy aprócska téglaborításos falú borospince: három hordó volt az egyik sarokban, a másikban egy kínálópult, mögötte egy régi, faragott mintázatú tálalószekrénnyel. A helyiség többi részét szinte betöltötte egy hosszú, vörös rönkasztal és körülötte a kecskelábú székek. Az asztalon kiürült tányérok és összegyűrt paírszalvéták maradtak a vacsora után, a poharakban fehér bor volt. Régi és új történeteken nevetgéltek, és Hajna otthonról hozott narancslekváros sütijét eszegették.
- Felmegyek a pulóveremért, hozzak valakinek valami ruhát? - kérdezte Hajna és felállt.
Ági a kardigánját kérte, a többiek csak azt, hogy kapcsolja be a villanybojlert a fürdőszobában. Parázs vita kerekedett arról, ki mikor zuhanyozzon: este vagy reggel. Az ajtón kilépve Hajna megborzongott: a főzéssel és a vacsorázással elszaladt az idő, így a délutáni nagymelegnek már nyoma sem volt. Sietve kerülte meg a házat, felment a rövid lépcsőn a teraszra, és benyitott a felső szintre. Felkapcsolta a villanyt, és körülnézett. A nagy szoba két végében egy-egy szétnyitható kanapé volt, az egyiken két hátizsák volt, a másikon egy nagyobb sporttáska. Hajna az egyik hátizsákhoz lépett, kinyitotta és kivette belőle a pulóverét. A derekára kötötte, azután átsétált a szobán, és benyitott az üvegezett ajtón. A kicsi szoba közepén egy franciaágy volt, rajta egy nagyobb utazótáska. Hajna odalépett az ágyhoz, széthúzta a cipzárat, és elővette belőle Ági rózsaszínű, nagygombos kardigánját. Visszazárta a táskát, közben az órájára pillantott.
- Atyaég, mindjárt tizenegy óra – sóhajtotta.
Megfogta a táskát, és a sarokban álló fotelbe tette. Az ágy elé lépett, és felnyitotta. Kivette az átlátszó ágyneműtartó táskákat, és lecsukta az ágyat. Elrendezte a lepedőt, a párnákat és a takarókat, a két kiürült táskát összehajtogatta, és az egyik éjjeli szekrény aljába tette. Aztán kiment a nagy szobába, kinyitotta a kanapékat, előszedegette az ágyneműket, és megágyazott. Kimelegedett, mire végzett. A fürdőszobába ment, és bekapcsolta a bojlert. Belenézett a tükörbe. Egy cérnaszálat vett észre a hajában, kiszedte, és a szemetesbe tette.
- Biztos az ágyneműből.... - mondta halkan, és visszanézett a tükörbe.
Eszébe jutott, mennyit illegette magát ez előtt a tükör előtt bakfiskorában. Minden nyáron heteket töltött itt, hol a családdal, hol a baráti körrel. Elmosolyodott, ahogy felidézte az első egyedül-nyaralást. Tizenhét évesek voltak Edinával, mikor a baráti kör szülei összeültek, és bizalmat szavaztak a társaságnak. Juszti néni vállalta, hogy két hétig gardírozza őket, és ügyel arra, hogy a lányok a házban, a fiúk pedig a kertben egy sátorban aludjanak. Mind be voltak sózva az egész vonatút alatt, és szakadt róluk a víz, mire felértek a házhoz. De még sosem volt olyan gyönyörű a balatoni panoráma, mint akkor, mikor egy kupacba halmozták a csomagokat a teraszon. Juszti néni vacsorát készített, beszórt két maréknyi óvszert a mosdószekrény fiókjába, kinevezte Toni-t rangidős táborvezetőnek, majd taxit hívott, és átment Füredre egy szállodába. Minden reggel és este fél kilenckor idetelefonált, egyesével mindenkivel váltott pár szót. Aztán utolsó előtti nap visszajött, kitakaríttatta a lányokkal a házat, és a fiúkkal részletesen elmeséltette a két hét történéseit, másnap pedig együtt utaztak vissza Pestre. Kelenföldnél letetette a nagyesküt mindenkivel, hogy senkinek nem mondják el, hogy egyedül nyaralhattak. Edina és Bandi akkor jött össze először, és Ági akkor szakított Lacival másodszor. Toni és a két francia haverja pedig szinte minden nap más lányokat szédítettek a strandon...
- Na, itt vagy? Már nem tudtuk, mi tart ennyi ideig... - Robi érkezése visszazökkentette Hajnát a jelenbe.
- Ja, bocs, gondoltam, megágyazok mindenkinek, hogy ne akkor kelljen, mikor már mindenki hulla fáradt. - felelte mosolyogva. - Aztán elgondolkoztam, eszembe jutott az az első nyár, mikor egyedül voltunk itt, felnőttek nélkül.
- Ó, igen, Juszti néni legnagyobb jófejsége – nevetett fel Robi bólogatva. - Az utolsó felhőtlen nyaralásom volt az orvosi előtt...
Közelebb lépett Hajnához, megfogta a mosdószekrény-fiók fogantyúját, és lassan kihúzta.
- Erre emlékszel? - kérdezte.
- Hogyne emlékeznék? Iszonyat bénák voltunk – mondta Hajna nevetve, és előre hajolva a fiókba nézett. - Most nincs benne semmi.
- Mert már nincs rá szükség.
- Nincs bizony – mondta Hajna, és megölelte a férfit. - Nagyon szeretlek ám – mondta halkan.
- Én is téged, Hajna, én is téged - mondta Robi, és megsimította Hajna fejét, ahogy elengedték egymást. - Viszont van valami, amit el kell mondanom neked.
- Nosza, ne kímélj – mondta Hajna, miközben visszafordult a tükör felé, és megigazította göndör fürtjeit.
- Egy ideje randizom valakivel...
- Jaj, nagyon örülök, neked is jár a boldogság - mondta Hajna mosolyogva.
- ... Bálint az, az unokatesód.
- Hű, ez szuper, ő egy cuki srác, imádni való! Isten hozott a családban – nevetett fel Hajna.
- Naaaa, annyira azért ne szaladjunk előre, még csak a randizós fázisban tartunk – mondta Robi zavartan mosolyogva. - De tényleg cuki srác, és jó vele lenni.
- Szuper-szuper! Drukkolok nektek, szeretlek titeket – mondta Hajna, és egy apró puszit nyomott a férfi jobb arcára, majd megkerülte, és kifelé indult. - Gyere, menjünk vissza a többiekhez, a végén még nem marad abból a finom rizlingből!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.