Egy almalé és egy sör

Hajna nagyot sóhajtott, és letette a papírokat az asztalra. A poharáért nyúlt, és ahogy megfogta, hüvelykujjával egy kört rajzolt a vékony üvegen lecsapódott párába. Lassan emelte a szájához, belekortyolt egy aprót, visszatette a poharat az asztalra, és felnézett a vele szemben ülő férfira.
- És?
- Na, mit gondolsz? - kérdezett vissza a férfi. Ideges volt, a lába járt az asztal alatt, és míg Hajna olvasott, idegesen kortyolgatott a poharából.
- Azt, hogy most fel kell tennem néhány kínos kérdést. Lehet?
A férfi beletúrt a hajába, majd az asztalra könyökölt, az állait alátámasztotta, és némán bólintott párszor.
- Ezt rólad írták?
- Igen.
- Igaz?
- Nem! - vágta rá a férfi.
- Oké, ez meggyőzően gyors válasz volt. Ha nem igaz, ne törődj vele.
- De ez fent van az interneten...
- És? - kérdezte Hajna. - Nincs odaírva a neved, ember meg nem mondja, hogy ez kiről szól. Te tudod, meg most már én is. Aztán ennyi.
- Ennyi?
Hajna hátradőlt. A férfi szemébe nézett, meglepte a kétségbeesettsége.
- Ha nem igaz, ami benne van, akkor ennyi.
- De most mit csináljak?

- Az attól függ, hogyan találtad meg ezt - Hajna megfogta a papírokat, és a férfi elé tette. - Mert ha elküldték neked, vagy kaptál egy linket, akkor "hivatalosan" tudod. De ha csak magadtól találtad, akkor senki nem tudja, hogy olvastad, tehát tehetsz úgy, mintha nem is olvastad volna.
- De hát olvastam! - kiáltott fel a férfi, de azonnal észre is vette magát, zavartan körülnézett, de nem figyelt rájuk senki. Kissé mégis előrehajolt, és sokkal halkabban megismételte. - De hát olvastam! Hogy tudnék úgy tenni, mintha nem olvastam volna?
- Várj, tudod, egyáltalán, hogy ki írta?
- Mondjuk úgy, hogy sejtem.
Hajna oldalra billentette a fejét, és a férfi szemeibe bámult.
- Mondjuk úgy, hogy ha nem vagy őszinte, akkor nem tudok rajtad segíteni - mondta. - És persze nem is akarok.
A férfi idegesen forgatta a poharát.
- Ne csináld, elszédül a söröd - mondta Hajna. A férfi apró felnevetése hümmögésbe fulladt, elengedte a poharát, és Hajnára nézett.
- Jó, akkor... tudom, hogy ki írta.
- És mennyire mérvadó személy? Sokan olvashatják azt, amit írt?
- Semennyire nem mérvadó, szerintem mindenki hülyének tartja – megfogta a papírokat, tekintete egy sort keresett benne. Amikor megtalálta, Hajna elé tette, és mutatóujját a papírra szorította. - Nézd, nézd itt ezt a mondatot, nézd, mit ír rólam ez a szemét!
Hajna a papír fölé hajolt, elolvasta a mondatot.
- Látom. De ha ez sem igaz, miért foglalkozol vele? Ezt áruld el nekem.
- Mert bemocskolt ez a szemét, hát nem érted?
Hajna megfogta a papírokat, összehajtotta, és az asztal sarkára tette. A férfire nézett, aki megint a söröspohár forgatásával volt elfoglalva. Hajna egyik kezével határozottan megállította a poharat, lefejtette róla a férfi kezét. A hideg és nyirkos tenyere alá csúsztatta a sajátját, és kicsit felemelt állal nézett a meglepett férfi szemébe.
- Iván - kezdte. - Ha rajtunk kívül senki nem tudja, hogy az a szöveg rólad szól, akkor miért vagy kiborulva? Hogyan mocskolhatna be? Ha azt mondod nekem, hogy nem igaz, akkor nem fogom elhinni, így nem mocskolhat be. Előttem nem.
A férfi elvette a kezét, hátradőlt. Hajna nem mozdult, bár kedve lett volna felállni és köszönés nélkül távozni.
- Nézegetheted a képeket a falon, de azzal nem leszünk beljebb.
- De olyan bonyolult...
- Micsoda? - fakadt ki Hajna. - Hogy valaki leírt rólad valamit, ami nem igaz, de nem is írta oda a nevedet, és mégis felhívtál engem, iderángattál, most meg csak sóhajtozol és bezárkózol? Igazad van, ez tényleg bonyolult, annyira bonyolult, hogy nem is tudom felfogni!
- Ne kiabálj velem, kérlek – csitította a férfi, körülnézve. – Van elég bajom.
- De mi bajod van? - kérdezte halkan, tagoltan a nő. Most mozdult meg először: mivel hiába várta vissza a férfi kezét, ökölbe zárta a kezét, az asztalra könyökölt, és megtámasztotta vele az állát. Nézte a söralátéttel babráló férfi arcát, nem értette, hogyan lehet ennyire kiborulva, és rájött, hogy még sosem látta ennyire idegesnek, bizonytalannak. Elveszettnek. Még akkor sem, amikor igazán olyan volt a helyzet, hogy oka lett volna rá. Bár persze nem minden helyzetben látta őt, amikor kellett volna. Kicsit hunyorítva kezdte bámulni a férfit. Az, mintha megérezte volna, felnézett.
- Tűnés a fejemből, kis boszorkány - mondta hervadt mosollyal az arcán.
- Hülye vagy, ha belemásznék a fejedbe, már rég befejeztük volna ezt a beszélgetést, mert tudnám, hogy mi a bajod valójában.
- De hát mondtam, mi a bajom - felelte a férfi, és az asztalra könyökölt, épp úgy, mint Hajna. - Az, hogy hazugságokat írtak rólam.
A nő nagy levegőt vett, majd kifújta. Megfogta a poharát, kettőt kortyolt belőle. Időt akart nyerni: érezte, fogytán a türelme. Letette a poharat, és a férfi tekintetét kereste.
- Iván, az Isten szerelméért, nem ugyanazt a meccset nézzük, vagy mi van?! Megjelent valahol egy írás, ami szól valakiről, akinek nincs odaírva a neve!!! És pont, vége, finito. Nincs tovább, hacsak a homlokodra nem tetoválod az iromány url-jét!
- Na azért azt talán mégse – hárított sietve a férfi.
- Akkor meg? Hagyd a csudába, ha te tudod, hogy mi igaz, akkor nem mindegy, hogy milyen hazugságok keringenek név nélkül a világhálón?
Iván nem válaszolt. Néztek egymás szemébe: a férfi tekintete zavarodott volt, Hajnáé továbbra is kérdő, a jobb szemöldökét magasra is emelte. A férfi egy pillanatra rámutatott, aztán újra az állát támasztotta meg.
- Ez bámulatos, ahogy ezt az izét csinálod a szemöldököddel - mondta.
- Ne terelj, Iván, maradjunk a tárgynál. Különben hazamegyek.
- Jó, maradjunk...
- Szóval?
- Szóval, azt mondod, hogy ne foglalkozzak vele?
- Azt!
- És csináljak úgy, mintha nem is olvastam volna?
- Csinálj!
- És ha valaki rákérdez? - vetette fel a férfi.
Hajna hátradőlt, elmosolyodott.
- Akkor majd látványosan meglepődsz, és nem érted majd, miről vagy kiről szól ez a zagyvaság.
- Játsszam el? Ez komoly?
- Persze.
- És elhiszik majd?
- Persze.
- Biztos? - kérdezte a férfi, és Hajna látta rajta, hogy kezd megkönnyebbülni.
- Menni fog, nyugi - mondta, majd felállt, felvette a kabátját, megfogta táskáját, és adott két puszit a csodálkozva néző férfinak. - El fogják hinni. Én jó hazugságvadász vagyok, és engem is majdnem megetettél vele.
A férfi arcszíne vörösre vált, zavartan pillantott az összehajtott papírokra, majd visszaézett Hajnára, és megköszörülte a torkát.
- Tessék? - kérdezte szinte levegőtlenül.
- Idehívtál, meghallgattalak. Tedd meg magadnak azt a szívességet, hogy hazamész, bemész a fürdőszobába, és elbeszélgetsz a volt férjemmel. A halott gyerekem apjával. A tükörben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.