Három szög és egy kalapács

- Na, ez kész – mondta Hajna, és megfordította a nagy képkeretet. Feltérdelt, és előre hajolva a szőnyeg széléhez, a másik két keret mellé tolta.
A Robitól kapott fotók három egyforma, fehér keretben voltak, és Hajna úgy találta, hogy a fekete-fehér-rózsaszín képek nagyon jól mutatnak benne. Az elmúlt háromnegyed órát a fotók keretbe illesztésével töltötte, habár többnyire a pici talpak, ujjak és arcocska simogatásával ment el az idő. Hajna körülnézett. Egy fal volt csak a nappaliban, ahol még elég hely volt a három képnek. A kanapé fölött, a tetkós falszakaszon, a festés alatt éppen jó helye lesz Lottinak - gondolta. Egy kicsit persze meg kell mozgatni a bútorokat, de az hamar megvan. Majd Toni segít... de hol van Toni?

Hajna felállt, és a konyhába ment. A férfi az asztalnál ült, előtte laptop. Hajna jöttére felnézett, és elmosolyodott.
- 'Ajna, elkészültél? Vacsoráz'atunk? - kérdezte.
- Hááát, elkészültem - mondta Hajna. - És szeretném megmutatni, és kérnék is valamit.
- Jó, de utána együnk, mert é'es vagyok.
Hajna elindult a nappali felé. Amint beért, megkerülte a képeket, és leült eléjük a padlóra. Toni követte, és a mellette lévő fotelbe ült.
- Jók ezek a képek, 'Ajna. Mikor készültek?
- Kicsit több, mint két éve.
- Ki csinálta?
- Edina, a barátnőm. Emlékszel rá?
- Toni homlokráncolva merengett.
- Nem emlékszel? Elhívtam sátorozni, mikor anyuék elengedtek veletek a Balatonhoz...
- Ááá, igen, emlékszem, a 'osszú lábú 'osszú lány!
- Igen, ő az - mosolygott rá Hajna. - Folyton a hangyákat gyilkolászta a sátorban.
Toni felnevetett.
- Neki nem szabad a természetbe menni - mondta.
- Hát képzeld, most egy átalakított vadászházban lakik az erdő közepén - kuncogott Hajna.
- Nem 'iszem el - nevetett Toni, majd tekintete visszatért a képekre. - Szép fotók.
Hajna az első képre mutatott.
- Ezek a kis kezei... - Hajna ujjai végigsimították a pici talpakat. - És a lábacskái...
- És mi történt vele, 'Ajna? Mi történt veled? - kérdezte a Toni.
Hajna nagyot sóhajtott, majd felkelt, és a kanapéra pakolta a képeket.
- Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy kellett volna - felelte tompán. Nem nézett a férfire, inkább a képek sorrendjét cserélgette. Aztán mégis inkább megfordult, és ránézett. - Bár vannak, akik szerint minden okkal történik, nem tudom.... Kell három szög meg egy kalapács.
- És van?
- Nincs. Majd valamikor hozok a szüleimtől - mondta Hajna, majd összeszedte és az íróasztalra tette a képeket.
- Vacsorázunk 'Ajna?
- Persze.

A vacsora finom volt és talán kicsit sok, de Hajna nem bánta. Sokáig ettek, és közben gyerekkori élményeket elevenítettek fel: Toni véget nem érő zongora-gyakorlásait, Juszti néni messze földön híres zsúrjait, nyaralásokat. Hajna elsorolta, mely barátnői voltak halálosan szerelmesek Toniba, a férfi pedig azt, hogy közülük kiktől kapott szerelmes levelet.
- Á, ez nem fair, Toni - mondta Hajna nevetve, mikor már a hazafelé vásárolt réteseket ették. - Mindig bomlottak utánad a lányok, szinte ők udvaroltak neked.
- Jó volt az úgy - mondta mosolyogva a férfi, majd rákacsintott. - Kényelmes volt.
- Zsuzsi barátnőm mindig azt mondogatta, úgy nézel ki, mint Anthony Delon...
Toni felnevetett.
- Igen, ez vala'ogy mindig elkísért. Né'a kell adni autogramot embereknek az utcán, mikor kérik.
Hajna nagyot nevetett.
- Tényleg? - kérdezte. - És adsz, tényleg?
- Igen. Én próbáltam magyarázni, 'ogy nem az vagyok. De egyszer papa azt mondta, 'ogy adjak csak, az embereknek aláírás kell, ennyit megte'etek, boldogok lesznek. Delon 'at vagy 'ét évvel öregebb nálam, gondolják azt, 'ogy: hm, milyen jól tartja magát!
- Igaza volt.... - mondta Hajna, és felállt, hogy leszedje az asztalt. - És tényleg hasonlítasz is rá.
Toni is felkelt, segített elpakolni, aztán követte Hajnát a nappaliba, és kinyitotta a kanapét. Hajna a gardróbba ment. Hamarosan egy nagy kupac ágyneművel tért vissza, és letette az egyik fotelbe. Toni leterítette a lepedőt. Hajna az asztalhoz lépett, felvette a három képet. Nem akarta itt hagyni éjszakára, és jó lett volna még kicsit nézegetni.
- Tiéd az elsőség a fürdőszobában - mondta Toni-nak, és elindult az kifelé.
Az ajtóban megállt, és megfordult. A férfi kérdőn nézett rá, Hajna habozott. Nagy levegőt vett, és megszólalt.
- Férjhez mentem, boldog voltam, terhes lettem, örültem, de a férjem megváltozott, sokat veszekedtünk, és két éve ősszel volt egy baleset. Már nagy volt a hasam... Egy héttel később ébredtem fel, és nem volt hasam, és nem volt babám se.
- Sajnálom, 'Ajna - mondta Toni.
- Hát még én...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.