A kellemes meleg víz sisteregve folyt az apró zuhanyfejből, majd szörcsögve távozott a lefolyóban. A vékony, szőke nő egyik keze meg-megemelte Hajna haját, ahogy igyekezett gyorsan bevizezni az egészet. Aztán elzárta a csapot, és ujjaival meglazította Hajna vizes haját. Flakon szuszogott, és a jéghideg sampon érkezése kinyitotta Hajna szemeit.
- Anett, ez nagyon hideg! - nyögött fel.
- Juj, ne hari, sietek, sietek - mondta nevetve a fodrász, és gyors mozdulatokkal felhabosította-megmelegítette a hideg meglepetést.
Hajna behunyta szemeit, hogy átadja magát a kellemes masszírozó mozdulatoknak, de nem sikerült: gondolatok cikáztak a fejében össze-vissza. Határidők, tennivalók és ötletek közé masírozott be egy délelőtti telefonbeszélgetés emléke. Az anyja hívta, mert ifjabb Lajosék kisbabája megszületett, és azt találta ki, hogy ad nekik a babaruhákból. Persze vita lett belőle, mert már erről egyszer volt szó, és Hajna nem értette, miért kell ezt most megint felhozni: adja oda, amit gondol, aztán kész. Az anyja magyarázkodott, ő meg végül rávágta a telefont.

Anett már a balzsamot mosta le, mikor Hajna visszazökkent a jelenbe. Érezte, hogy néhány vízcsepp a nyakán végigfolyt és bekúszott a pólója alá. Megborzongott, és hátrébb hajtotta a fejét.
- Juj, becsurgott? - kérdezte Anett.
- Igen, de nem vészes.
- Nagyon csöndben vagy, mindig olyan jókat trécselünk, ha eljössz, minden rendben? - kérdezte Anett, miközben törölközőt csavart Hajna fejére, aztán átmentek a tükrös asztal elé. Hajna leült, és Anett törölgetni kezdte a haját, közben pedig a tükörbe mosolygott rá. Hajna sóhajtott.
- Á, akkora a lárma a fejemben, hogy attól félek, kihallatszik.
- Nem hallok semmit - mondta Anett, és a törölközőt a szárítóra terítette. - Mesélj, hogy teltek az ünnepek?
- Eltelt. Karácsonykor Párizsban voltam.
- Hűha! Pasival? - kérdezte nagyra nyílt szemekkel Anett.
- Igen, de nem ÚGY.
- Hát akkor hogy?
- Üzleti egyeztetésre mentem még karácsony előtt, de egész Nyugat-Európában rémes havazás volt, nem jártak a repülők, ezért ott ragadtam karácsonyra is, huszonhetedikén jöttem haza.
- És milyen pasival voltál?
- Hú, ez bonyolult, a keresztanyám valahányadik férjének a fiával.
- Az olyan mostoha-unokatesó akkor neked? - kérdezte Anett, miközben elmélyülten bontogatta Hajna kissé összegubancolódott haját.
- Mondjuk... De állati kínos volt az egész, mert tini koromban piszokul bele voltam zúgva a srácba, és néha igazán bénán viselkedtem.
- Biztos tudja intelligensen kezelni a dolgot, nem? Te mindig is az okos pasikra buktál, bezzeg én! - nevetett fel kicsit keserűen Anett, kezébe vette az ollót, és vágni kezdte Hajna haját. - Én már attól is elolvadok, ha egy ilyen kis versikét elküld nekem a Joci sms-ben, pedig ahhoz ész se kell. A múltkor is, mikor összebalhéztunk a fodrászkellékesnél, és otthagyott a csudába, egy nappal később már jött a csillagom-virágom sms-ben, aztán fel is hívott, én hülye meg persze hogy mindig megbocsátok neki, pedig már ezerszer megfogadtam, hogy....

Két órával később Hajna pár centivel rövidebb hajjal és két megpakolt szatyorral lépdelt hazafelé. Komótos bevásárlást csapott, miután elszabadult Anettől, és úgy tervezte, meglepi magát egy finom vacsorával. Olyannal, amit főzni kell. Otthon aztán mindent kipakolt a szatyrokból, átöltözött, a konyhában rádiót kapcsolt, és hozzálátott a főzéshez. A rádióval együtt énekelve húst fűszerezett, zöldségeket pucolt, és két tánclépés között sorsára hagyta az egészet a sütőben. Aztán rendet tett és elmosogatott. Néha bekukucskált a sütőbe, és úgy döntött, hogy kinyit egy üveg bort. A kamrában pár percig nézegette a polcon a borokat, végül fehér mellett döntött. Kinyitotta, töltött a kedvenc poharába, majd visszaült az asztalhoz, és dudorászva-énekelve átlapozta a két hónappal ezelőtti magazinokat, amiket még karácsonykor hozott át a szüleitől. Oldalról oldalra rácsodálkozott, hogy elhagyta-megcsalta-összeházasodott-csődbe ment-lefogyott-meghízott a hírességek sora, és épp a főboszorkány 2011-es jóslatait böngészte, mikor az előszoba felől ismerős dallam szűrődött be és vegyült a konyhai ABBA-számmal. Hajna az előszobába szaladt, kabátja zsebéből kivette az egyre hangosabban zenélő telefonját, és a nappali felé indult. A szűk kis folyosót megtöltötte az Hijo de la luna melankóliája, Hajna a könyvespolc elé érve vette csak fel.
- Szia Edina!
- Na helló, már épp le akartam tenni - mondta Edina.
- Bocs, csak szaladtam, mert épp főzök, de már itt állok a polc előtt, mondhatod, melyikre gondoltál.
- Főzöl??? - kérdezte Edina meglepetten. - Vendéget vársz?
- Nem, csak magamnak.
- Magadnak. Beteg vagy? Nem szoktál magadnak főzni.
- Nem vagyok beteg - nevetett fel Hajna. - Van egy recept, amit ki akartam próbálni.
- Te kipróbálsz egy receptet? Milyen receptet?
- Csirkéset, nagyon fincsi, Tonival csináltuk Párizsban egyik este, gondoltam, ennék megint.
- Jaaaa, Toni, a szépszemű francia - mondta Edina nevetve. - Értem már. Örülök, hogy megmozdult benned valami.
- Igen, az éhség, az, csirkére - szúrt vissza Hajna mosolyogva. Beletúrt a hajába, majd egy tincset kezdett tekergetni az ujjai között.
- Persze, na, mindegy, majd kialakulsz - adta fel Edina. - Szóval, a könyv.
- Igen, a könyv, na mondd, melyikre gondoltál!
- Na, fehér vagy világosszürke a gerince, és azt hiszem, valami lélek van a címében, a szerzőt nem tudom.
Hajna leguggolt, és az alsó polcon sorakozó könyveken lassan végighúzta az ujjait.
- Hú, várj, arra emlékszel, melyik polcon volt? - kérdezte.
- Talán szemmagasságban - mondta Edina bizonytalanul. - Mármint nekem szemmagasságban.
Hajna nagyot nevetve állt fel, majd pipiskedve az egyik felső polcot kezdte nézni.
- Annyira köszi, Edó, tök jó, hogy ilyen finoman letörpézel.
- Jól van már, bocs - nevetett Edina.
- Lélekfutár? Lehet, hogy A lélekfutár az, Gordon Smith-től?
- Az az! - kiáltotta Edina. - Tudtam, hogy valamilyen kommersz angol neve van a szerzőnek! Na, figyelj, Hajna, kölcsönkérhetem? Az uracskám beugrana érte holnap munka után.
- Szó sem lehet róla, nem adom kölcsön - mondta Hajna kuncogva.
- Jaj, köszönöm szépen! - vette a lapot Edina.
- Öt után jöjjön, mert addigra tuti hazaérek.
- Úgy lesz, megmondom neki. Most menj, nézz rá a húsra, én meg szétcsapok a kölkök között, mert öt perce néma csendet hallok a tetőtérből, szerintem valami disznóság készül odafönt.
- Jól van, puszillak titeket!
- Mi is téged, szia!
- Szia!
Hajna visszatért a konyhába, szemrevételezte a húst, mézet és almadarabokat tett rá, és visszatette a sütőbe. Épp visszaült az asztalhoz, mikor a telefonja újra megcsörrent, de most más dallam szólt: Sous le ciel de Paris-t énekelte Edith Piaf. Ezúttal azonban nem azért szólt sokáig a dallam, mert Hajna szerette hallgatni, hanem mert tétován bámulta a kijelzőt, amin a TONI név állt. Aztán nagy levegőt vett, és fogadta a hívást.
- Szia Antoine.
- 'ello 'Ajna. 'ogy vagy? 'ívtalak ma korábban. - Hajna nem tudta eldönteni, hogy tényleg egy aprócska rosszallást hall-e Toni hangjából.
- Nem hallottam, ne haragudj, biztos akkor hívtál, mikor a fodrásznál voltam.
- Te voltál fodrásznál? Mi történt a 'ajaddal? Nem lett levágva ugye 'Ajna?
- Csak egy kicsit vágattam a végéből, de miért fontos ez? - kérdezte Hajna zavartan. Sosem gondolta volna, hogy a hajáról fog beszélgetni vele.
- Nem szabad levágni sosem. A te 'ajad akkor szép, mikor 'osszú - válaszolta Toni.
- Egyébként jó, hogy hívtál - terelte el Hajna a témát. - Beszéltem a takarítócéggel, holnapután reggel kezdenek. Azt mondta a pasas, mikor megmutattam neki a galériát, hogy két-három nap alatt csillog-villog majd minden. Úgyhogy szerintem hétfőn már olyan állapotban lesz, hogy megnézhessük, mit akarunk változtatni rajta.
- Ez jó 'ír, 'Ajna, éppen erről akartalak kérdezni, akkor 'étfő reggel jövök Pestre - mondta Toni elégedetten. - Tudsz ajánlani valami 'otelt nekem a galéria közelében?
- A Hotel Hajnát tudom ajánlani, étterem nincs, de konyha van, meg ki is takarítok, szerintem ne költs szállodára, elég nagy ez a lakás.
- Köszönöm 'Ajna.
- Ne köszönd, Toni, én is lakhattam nálad Párizsban, szívesen viszonzom a vendéglátást - mondta Hajna mosolyogva, és a sütőhöz lépett. Kinyitotta, kivette és a főzőlapra tette a tepsit. - Majd megint megtanítasz nekem pár finom receptet.
- Rendben van - mondta Toni. - Küldök majd e-mailt és megbeszéljük a 'étfőt, jó lesz így, 'Ajna?
- Jó lesz így, Toni - válaszolta Hajna, és villát szúrt a húsba.
- Akkor majd írok, viszlát, 'Ajna.
- Viszlát, Toni - köszönt el Hajna, és letette a telefont az asztalra. Visszafordult a konyhabútor felé, és a szélső szekrény fényes zöld ajtajában megpillantotta a tükörképét.
- Ez csak egy gesztus - mondta. - Nem nagy ügy. Csak egy gesztus.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.